Beleolvasó
Épp csak két háznyit gyalogoltam, mikor eszembe jutott, hogy otthon hagytam a telefonom. Azzal a lendülettel sarkon fordultam, hogy visszamenjek érte, de beleütköztem valakibe, és valami hideget éreztem. Egy széles mellkas tárult a szemem elé, melyet világoskék ing és egy hatalmas csokifagyi folt borított.
– Jézusom, ne haragudjon! – léptem hátra, és felnéztem a magas férfira.
Egészen sötét, bosszús szempár tekintett rám, majd szája hirtelen mosolyra húzódott.
– Maga se haragudjon! – pillantott a dekoltázsomra.
Lehajtottam a fejem, és megláttam, hogy a ruhám szegélye fölött, a csupasz bőrömön olvadtan csorog le a fagyi a két mellem közé, csúnya foltot hagyva a fehér ruhámon.
Sikeresen összekentem az egyetlen, kéznél lévő ruhámat, de azt még inkább szégyelltem, amit a férfi ingével műveltem.
– Jöjjön! – karoltam bele a férfiba, aki egyik kezében még mindig az üres tölcsért szorongatta. – Itt lakom két háznyira, azonnal kitisztítom az ingét.
– Ugyan, nem szükséges – hebegte, annyira meglephettem, de követett. Nem is tehetett mást, hiszen szinte húztam magam után zavaromban.
Előkotortam a kulcsot a táskámból, és kinyitottam az ajtót.
– Ne nézzen szét! Most költöztem – figyelmeztettem a rá váró látványra. – Vegye le az ingét! Mindjárt kimosom – utasítottam hátra sem nézve, és azon gondolkodtam, melyik bőröndbe tettem Scott ingeit, amelyeket nálam hagyott. Magammal hoztam őket, ha esetleg mégis…
Az idegennel mit sem törődve, a konyhába siettem, bevizeztem egy konyharuhát, és letöröltem vele a csokifagyit a mellkasomról. Visszamentem a szalonba, ahol a férfi szót fogadva levette az ingét, és a kezében tartotta. A szavam elakadt, mikor megláttam az izmos felsőtestét és kockás hasát. Nehezen szakítottam el a tekintetem a csodás látványról, és inkább a szemébe néztem. Egy elképesztően jóképű pasi nézett rám várakozóan.
– Így gondolta? – kérdezte, és mellé megeresztett egy pimasz mosolyt.
Hát persze, hogy tisztában volt az adottságaival.
– Ööö, igen. Adja csak ide! – léptem közelebb.
Ki akartam venni a kezéből az inget, ám nehezen engedte el, és egy pillanatra egymás szemébe néztünk. Nyeltem egy nagyot. Szexi. Határozottan szexi a pasi.
– Mindjárt adok magának egy másik inget, ha megtalálom – mondtam ismét a bőröndök felé fordulva. Hihetetlen, mennyire összezavart, ami az előbb a szemem elé tárult.
– Talán ebben lesz – böktem találomra az egyik csomagra.
– Segíthetek? – kérdezte a férfi, miközben lépett egyet felém.
– Nem, köszönöm, boldogulok – hárítottam, azzal megemeltem a bőröndöt, aminek a csatja azonnal kioldódott, a tartalma pedig az idegen lába elé ömlött. A fehérneműim és a harisnyáim szanaszét hevertek a földön. Ledermedtem. A férfi lehajolt, és felvett egy csipkés, rózsaszín tangát.
– Azt hiszem, nem erre gondolt – nyújtotta felém a bugyit, és láttam az arcán, hogy remekül szórakozik.
Arcom olyan vörös lehetett, mint az a harisnyatartó, amit a két éves évfordulónk alkalmából vásároltam, hogy meglepjem vele Scottot. Azóta sem volt rajtam, és most ott díszelgett a földön az is, a többi női holmival együtt.
Zavaromban kikaptam a férfi kezéből a csöppnyi anyagot, és elkezdtem mindent visszagyömöszölni a bőröndbe. Nem akartam elhinni, hogy ennyire béna vagyok. Ez az idegen fickó magában jókat derülhet rajtam.
– Úgy tűnik, ez nem az én napom. Megyek, inkább beáztatom az ingét, mert már lassan beleszárad a folt – zártam le gyorsan a táska fedelét, és rá se mertem nézni a férfira, úgy surrantam be a fürdőbe. – Nyugodtan szolgálja ki magát. A konyhában talál kávét – kiáltottam ki neki, hogy addig is foglalja le magát valamivel. Gyorsan hideg vizet engedtem az ingére, és bekentem folttisztítóval.
– Maga is kér? – hallottam a hangját.
– Igen, köszönöm – kiabáltam. Ha már nem sikerült ebédelni, akkor legalább kávét igyak.
Visszamentem a szalonba, ahol a férfi már helyet foglalt, és az asztalon gőzölgött a két kávé. Még mindig félmeztelen volt, ezért továbbra is igyekeztem kizárni a látókörömből, inkább a bőröndöket kezdtem el nyitogatni, hogy megtaláljam azokat a fránya ingeket.
– Nem tudtam, hogy ez a ház a magáé – szólalt meg. Mély hangjára szinte összerezzentem.
– Nem régóta az enyém. A nagymamámé volt. Ez az. Végre megtaláltam. Kicsit gyűrött – emeltem ki diadalittasan az egyik szürke, vékony fehér csíkos inget, és odavittem hozzá.
– Köszönöm – mosolygott, majd felállt, és belebújt, de a mellkasán nem ért össze az anyag. – Hm, nem éppen a méretem – állapította meg derűsen, és újra helyet foglalt.
Én már annak is örültem, hogy legalább ennyi ruha takarja a testét. Iszonyatosan vonzónak találtam, alig tudtam levenni a szemem róla, de míg öltözött, kicsit bátrabban szemügyre vettem. Talán a harmincas évei közepén járhatott. Sötétbarna, rövidre nyírt frizurát viselt, álla kissé szögletes, és enyhén borostás, ami még inkább férfias külsőt kölcsönzött neki. Nem kizárt, hogy a városka legjobb pasiját sikerült elrabolnom.
– A szálloda is a magáé? – hozott vissza a gondolataimból.
Leültem vele szemben, hogy megigyam a kávét. Egyik kezem a ruhámon éktelenkedő folton tartottam, nem mintha el tudtam volna takarni vele.
– Igen, azt is megörököltem a házzal együtt – bólogattam.
– Igazán szép épület. Üde színfoltja a városnak.
– Az, de sajnos az egészet fel kell újítani – feleltem, és egyszerre lehúztam a csészém tartalmát, mert annyira zavart a pasi jelenléte, hogy inkább ismét menekülőre fogtam a dolgot. – Megyek, megnézem az ingét. Ha kijött belőle a folt, bedobom a szárítóba, és már mehet is. Remélem, sehová nem sietett – szóltam vissza már a fürdő ajtóból.
– Nem. Épp hazafelé tartottam.
– Tényleg ne haragudjon – kiabáltam. Sokkal könnyebb volt így kommunikálnom vele, hogy nem láttam az arcát. – Ebédelni indultam, és eszembe jutott, hogy itthon hagytam a telefonom, azért fordultam vissza olyan hirtelen.
A folt kijött, vagyis csak nagyon halványan látszott már, de nem akartam további áztatással húzni az időt. Megtettem, ami tőlem telik.
– Semmi gond – nézett rám kedvesen a férfi, ahogy kiléptem a fürdőből. – Legalább megismerhettem.
És mennyire igazat adtam neki… Simán újra nekimennék, bármilyen kínos helyzetbe is hoztam magam.
– Jaj, mennyire figyelmetlen vagyok! Be sem mutatkoztam. Jamina Way – nyújtottam felé a kezem, amit előtte gyorsan megtöröltem a ruhámba.
– Kaiden Davis. Örvendek, Miss Way – szorította meg enyhén a kézfejem, és közben a szemembe nézett.
– Csak Jamina – mosolyogtam zavartan. – Azonnal jövök.
Felrohantam az emeletre, és bedobtam a szárítóba az inget, majd háttal nekidőltem a készüléknek. Kaiden Davis. Még a neve is milyen szép – olvadoztam egy fél pillanatig, aztán gyorsan ledobtam a koszos ruhám, hogy belebújjak a reggel ott hagyott pólómba és vászon miniszoknyámba. Elfojtottam egy káromkodást, amikor észrevettem, hogy a melltartóm is összekentem, és nem volt kéznél másik. Persze, hiszen mindegyik ott van lent a bőröndben, amit az előbb a lába elé borítottam. Tétováztam, majd szitkozódva ledobtam magamról, és úgy húztam magamra a pólót, belebújtam a szoknyába, és már rohantam is le. Csak reménykedni tudtam, hogy nem tűnik fel neki a melltartóm hiánya.
– Pár perc, és kész is van – vigyorogtam bárgyún a lépcsőn lefelé jövet.
Kaiden szája szélén halvány mosoly bujkált. Őszintén reméltem, hogy ez nem azt jelenti, hogy máris kiszúrta a fedetlen kebleimet. Életemben nem kerültem még ennyi kínos szituációba néhány perc leforgása alatt.
– Honnan költözött ide? – érdeklődött, miután újra leültem vele szemben.
– Floridából.
– Itt lakik a családja?
– Most már senkim sem lakik itt. Nemrég halt meg a nagypapám, és tegnap a nagymamám.
– Ez szörnyű, sajnálom. – Zavart kifejezés jelent meg az arcán. – Fogadja őszinte részvétem. Akkor ez még nagyon friss – tette hozzá halkan.
A szemeimbe könnyek szöktek, és gyorsan megráztam a fejem.
– Igen. Mindkettő váratlanul történt.
– Ne haragudjon a kérdéseim miatt. Nem tudhattam – szabadkozott Kaiden.
– Semmi gond. Ezek szerint maga is a városban lakik? – váltottam témát, hogy eltereljem a gondolataimat, és ezzel megszüntessem a férfi zavarát.
– Igen. Néhány utcányira innen – tette le a csészét a kezéből, mert eddig nagyon lassan kortyolgatta a kávéját. – Igazából ritkán szoktam sétálni, de most kedvem támadt egyet fagyizni.
– Én pedig tönkretettem az egészet – sóhajtottam, majd felálltam, hogy kivigyem a csészéket.
Abban a pillanatban emelkedett fel ő is, és a közel százkilencven centijével hirtelen ott tornyosult felettem. Meglepetten pillantottam fel rá, és ejtettem vissza a csészéket az asztalra.
– Éppen ellenkezőleg! – suttogta, és szája olyan hirtelen csapott le rám, hogy reagálni se maradt időm.
Mire felfogtam, hogy mi történik, az ajkam már ösztönösen szétnyílt, és engedtem, hogy nyelve megtalálja az enyémet. Egyik keze a derekam tartotta, másikat felcsúsztatta a pólóm alá. Nagy tenyerét csupasz mellemre fektette, és miközben még csókolt, hüvelykujjával finoman végig simította a meredező mellbimbómat. Ahelyett, hogy tiltakoztam volna, felnyögtem a kellemes ingerre, és a karjaiba simultam. Ő viszont amilyen hirtelen átölelt, olyan hirtelen engedett el.
– Elnézést! – mondta, majd megköszörülte a torkát, és hátrébb lépett.
Egy pillanatig döbbentem meredtem rá, aztán remegő lábakkal, szó nélkül kivittem a csészéket a konyhába, és letettem a pultra.
Ez mi volt? Mi a fene történt az előbb? Nem értem rá gondolkodni. Úgy mentem fel az emeletre, hogy rá sem néztem. Nem is láttam, hol van, olyan gyorsan vágtam át a szalonon.
Kivettem a gépből az inget, bedugtam a vasalót. Megcsókolt egy férfi, akit csak az előbb ismertem meg. Sosem történt meg velem ilyen. Nem akartam belemerülni abba, vajon mit gondolhat most rólam, amiért hagytam. Mit hagytam? Egyenesen a karjaiba olvadtam.
Remegő lábakkal vittem le a félig-meddig kivasalt inget. Kaiden az ablak előtt állt, és az utcát szemlélte.
– Kaiden – szóltam csendesen. – Kész van az inge.
Lassan megfordult, és úgy vette el a kezemből, hogy rám se nézett.
– Köszönöm, nagyon kedves és alapos – vette szemügyre az inget.
– Ez volt a legkevesebb, miután összekentem – mosolyogtam, de továbbra sem nézett rám.
Újra elfordult, levette Scott ingét, én pedig vágyakozva csodáltam meg deltás felsőtestét. Felvette a sajátját, és csak miután begombolta, akkor fordult vissza.
– Nagyon köszönöm a kedvességét, Jamina. Örülök, hogy megismerhettem – biccentett, és csak futólag vetett rám egy pillantást. Sarkon fordult, és kisétált a házból, én pedig némán bámultam a mögötte bezáródott ajtót.
Egészen megdöbbentett az elmúlt percek eseménye. Ez a férfi váratlanul megcsókolt, aztán pedig elrohant. Miért lett ilyen közönyös? Azt pedig végképp nem értettem, velem mi a fene történt. Olyannyira elkábított a csókja, hogy ha nem hagyja abba, ellenkezés nélkül az övé lettem volna. Szívem még jó ideig hevesen vert, és csak nagy sokára tudtam erőt venni magamon, hogy megmozduljak.
