Beleolvasó
1. fejezet: Szabadon
Alexander
Türelmetlenül doboltam ujjammal a dosszién. Máris utáltam ezt az egészet, nem nekem való a sok papírmunka.
– Mennyi van még hátra? – kérdeztem Jacobot. A barátom az íróasztal túloldalán ült, épp egy másik mappát tanulmányozott.
A kezemben lévőt átcsúsztattam elé. Jacob felnézett rám, és elmosolyodott. Fene jóképű volt a gondosan felnyírt frizurájával és a szemüveggel az orrán, ami meglehetősen intellektuálissá tette megjelenését.
– Tudtam, hogy egy órát sem fogsz kibírni, Alex. – A fejét ingatta.
– Én nem vagyok olyan aktakukac, mint te – vágtam egy „hagyj már békén” grimaszt.
Jacob hátradőlt, és a karját összefonta maga előtt.
– Apád rád hagyott mindent. Ha jól szeretnéd csinálni, át kell néznünk az összes iratot. Hogy akarod átvenni, ha azt sem tudod, mid van?
Ő a legjobb barátom, és most már az ügyvédem is. Apámat három hete temettük el, így időszerűnek tartottuk, hogy munkához lássunk. Számos ingatlant és üzletet örököltem, de nagy részükről gyakorlatilag semmit sem tudtam. Egy évvel ezelőtt, miután befejeztem az egyetemet, rögtön beálltam apám mellé dolgozni. Az egyik kisebb kaszinó vezetését bízta rám, amit ugyan szerettem, és elvileg jól is csináltam, de ezenkívül semmi másba nem folytam bele, így most azért ültünk itt Jacobbal, hogy kiokosítsuk magunkat.
– Rád hagyom. – Felálltam. – Addig én megyek, intézem a vacsorát. – Elindultam, majd visszanéztem rá. – Itt alszol?
– Ezek szerint késő éjszakáig akarsz dolgoztatni – nevetett fel könnyedén, majd ő is felállt, hogy töltsön magának egy italt.
– Ha leiszod magad, akkor nem – tréfálkoztam. – Tölts nekem is!
Jacob a bejárat melletti kisasztalon sorakozó italokhoz sétált. Fülemmel a telefonomon, a saját éttermünkből rendeltem, közben a barátomat figyeltem. Jacob hanyag mozdulattal félig töltötte a poharainkat, ruganyos léptekkel odahozta nekem, és felém nyújtotta.
– Mit akarsz a házzal? – kérdezte, és leült a kanapé-ra.
Nekidőltem az egyik komódnak, és megemeltem felé a poharat.
– Megtartom.
Mindketten elgondolkodva kortyoltunk bele az italunkba.
– Nem túl nagy neked? – Meglazította a nyakkendőjét.
Amikor Jacob dolgozott, mindig elegánsan öltözött, más esetben ő is laza szerelésekben járt, mint a legtöbb huszonéves.
– Lehet, de szeretem. Egyébként sem nekem kell takarítani – vontam meg a vállam.
Apámmal egy kisebb villában éltünk, és most, hogy ő nincs, sem állt szándékomban elköltözni innen, hisz minden megvan benne, amire csak szükségem lehet. Az emeleti öt szoba mellett akadt még edzőterem, kártyaszoba, szép kert, medence, és persze mindegyik pazarul berendezve. Igaz, fenntartani meglehető-sen költséges, de eleget örököltem ahhoz, hogy ne fájjon a fejem emiatt.
Jacob megeresztett felém egy lehengerlő mosolyt.
– Ahogy gondolod. Bár sejtem, hogy nem sokszor fogsz itt egyedül tartózkodni.
– Most már enyém a világ – kacsintottam rá.
– Csak ésszel! – Kiürítette a poharát, visszament az asztalhoz, és tenyerét egy újabb kupacra fektette. – Ezeket még átnézem, te pedig addig azt csinálsz, amit akarsz. Majd szólj, ha megjött a vacsora.
– Kösz, haver! – vigyorogtam, és máris kiviharzottam a helyiségből, mielőtt újra befogott volna olvasgatni.
Leültem a nappaliban, bekapcsoltam a tévét, és a telefonomat bújtam, hogy szerezzek valakit éjszakára. Unottan görgettem a neveket, majd ledobtam magam mellé a készüléket. Túl régen beszéltem már mindenkivel, aki szóba jöhetett volna. Egy srácra vágytam, hisz ezer éve nem volt…
Hatalmas, megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem. Most már újra élhettem. Senki sem maradt, aki gátat szabhatott volna nekem. Nem kellett megjátszanom, hogy a nőket szeretem. Oké, nem állítom, hogy a nők taszítottak, de alapjáraton mindig is a fiúk vonzottak. Apám hallani sem akart a „ferde" hajlamaimról, így kényszerből lányokkal találkozgattam. Ezek a randik annyiból álltak, hogy néha hazahoztam egy-egy nőneműt, így apám megnyugodhatott.
Nem állítom, hogy hatalmas kényszer lett volna ez az egész, azonban nem tagadhattam meg önmagamat. Jacob lett a segítségem abban, hogy ne zakkanjak meg teljesen. Az ő lakásán ejtettem meg a fiúkkal való találkáimat. A barátom mindig falazott nekem.
Mivel nem vágytam semmi tartósra, ez a helyzet eléggé kényelmesnek bizonyult. Apámmal is jó maradt a viszonyom, és nem kellett magamtól megtagadni semmit, habár nem vittem túlzásba ezeket az alkalmakat.
Kizárólag amiatt nem lázadtam az elvárásokkal szemben, mert nekem már csak ő maradt, senki más. Anya még tizenkét éves koromban meghalt, a nagyszüleim sem éltek, így számomra apám jelentette az egyedüli családot. Természetes, hogy a kedvére tettem. Hiányzott, az az igazság. Meglehetősen üresnek tűnt a ház nélküle.
A csengő hangja zavart meg az elmélkedésemben. A bejárathoz sétáltam, megnyomtam a kapunyitó gombot, és kimentem a lépcsőre. Megvártam, amíg begurul az udvarra az éttermünk logójával ellátott autó. Egy fiatal srác szállt ki belőle, felém intett, kivette a csomagtartóból a két tasakot, majd odahozta hozzám.
– Helló! Meghoztam a vacsorát.
Kihúztam a kezemet a zsebemből, és átvettem tőle. A srác kedvesen mosolygott rám. Olyan tizenkilenc-húsz év körüli lehetett, egész helyesnek volt mondható.
– Esetleg nem te vagy hozzá a desszert? – Egy féloldalas mosolyt eresztettem meg felé.
A fiú elpirult, de nem különösebben jött zavarba.
– Éppenséggel lehetnék, de még dolgoznom kell – felelte, ám nem indult el, hanem várakozóan nézett fel rám.
Kimondottan tetszett, amit a barna szemében láttam.
– Hány óráig? – kérdeztem vissza.
– Kilencig.
– Akkor lassan eszek. Most már tudod, hová kell jön-nöd, ha teljessé akarod tenni a menüt. – Leléptem hozzá a lépcsőn, a szabad kezemmel elkaptam a derekát, és lesmároltam.
Nem tartott sokáig, csak biztosra akartam menni, hogy érti, komolyan beszéltem.
– Khm, oké. Itt leszek – lihegte, miután elengedtem.
– Igyekezz! – Jókedvűen engedtem útjára.
Megvártam, amíg kihajt, majd visszazártam a kaput, és vidáman pakoltam ki az ételt a konyhában. Szóltam Jacobnak, és pár perc múlva már az étkezőben, egymással szemben ülve fogyasztottuk el a vacsoránkat, egy-egy pohár bor társaságában.
– Jól haladtál? – kérdeztem, mert azért csak érdekelt, mire jutott.
– Persze. Van egy csomó ingatlanod, amik ki vannak adva bérbe, így azokkal nem lesz semmi problémád – mondta két falat között. – Tudtad, hogy van egy melegbárod is? Pontosabban csak az ingatlan a tiéd, de más üzemelteti.
Meglepetten néztem rá. Ez aztán tényleg váratlanul ért, mert apámból nem néztem volna ki, hogy ilyesmit engedélyez az ingatlanában. Nagyjából ismertem ezeket a helyeket a városban, de egyikbe sem jártam, vagy csak elvétve, nehogy az öreg fülébe jusson, vagy nyilvános helyen elcsábuljak. Erre most kiderül, hogy ugyan közvetve, de nekünk is van egy.
– Hm, akkor holnap este elugorhatnánk megnézni, mi a helyzet arrafelé – csaptam le a lehetőségre.
– Mindjárt gondoltam.
– Neked sem ártana beújítani – vonogattam a szemöldököm.
Ő csak a fejét rázta.
– Nem fogsz rábeszélni semmi olyanra.
– Ugyan már! Egyszer már kipróbáltad, és azt mondtad, nem volt olyan rossz.
– Az már rég volt. Azóta más szelek fújnak. – Kiürí-tette a poharát, majd újratöltötte.
Úgy három évvel ezelőtt egy házibuliban múlattuk az időt. A csajok és a pasik már akkor is eléggé buktak a kigyúrt, jóképű Jacobra. A buli vége felé alig néhányan maradtunk a lakásban, és az egyik szépfiú rászállt a barátomra. Eléggé eláztunk mindketten, és az egyszer élünk dumámmal rávettem Jacobot, hogy próbálja ki. Nem sokat kellett győzködnöm. Valójában soha nem taszította a dolog, de józanul kétlem, hogy rászánta volna magát arra, hogy lefeküdjön egy fiúval.
Másnap reggel megtudtam, hogy egy egész jó éjszakát töltöttek el, de Jacob mégis megfutamodott, mert utána nem volt hajlandó találkozni a sráccal. Helyette újra lányokat szedett fel. Néhányszor próbáltam vele beszélni a dologról, ugyanis folyamatosan azt éreztem, hogy Jacob elfojtja a vágyait, ám mindig kitérő választ adott, ezért nem erőltettem a dolgot. Nagyfiú, el tudja dönteni, mit akar.
– Nos, én sem tétlenkedtem. Kilenc után kapom a desszertet – árultam el neki.
Jacob újra rám emelte a tekintetét, arca felderült. Jól ismert már.
– Kit szedtél össze ennyi idő alatt?
– Az ételfutárt – vigyorodtam el büszkén. – Helyes kölyök, és nem tűnt tapasztalatlannak.
Jacob csak a szemét forgatta.
– Hihetetlen vagy. Egyszer a farkad miatt kerülsz bajba – dorgált meg finoman.
– Majd a legtávolabbi szobát kapod, hogy ne zavarjunk, de ha van kedved, beszállhatsz te is.
– Te mindenáron meleggé akarsz tenni engem – kacagott, majd inkább felállt, és kivitte a tányérját a konyhába, ezzel kerülve a kínos témát.
– Már az vagy, csak még te sem ismered be – kiabáltam utána.
Elképzeltem, milyen pofát vághat most. Egy mosollyal az arcomon forgattam a poharam a kezemben, és vártam, hogy visszajöjjön, de Jacob szándékosan húzta az időt valamivel, hátha mégis ejtem a témát. Megittam a bort, és utánamentem. Jacob a konyhapultnak támaszkodva meredt maga elé, és közben iszogatott.
– Oké, akkor hívj el egy csajt, ha az jobban tetszik. – Megveregettem a vállát, és betettem a tányérom a mosogatóba.
– Van, aki kibír egy éjszakát szex nélkül – vágott vissza.
– Igen? Ki az? Bemutathatnál neki.
– Baszd meg, Alexander! – A telefonja után nyúlt, és a füléhez emelte. – De csak azért, mert úgysem hagynál békén.
Játékosan belebokszoltam a hasába, és otthagytam, hadd egyeztesse le valamelyik csajjal az éjszakáját. Az órámra néztem. Nyolc is elmúlt, úgyhogy lassan készülődnöm kellett. A nappaliban megvártam Jacobot.
– Na? – kérdeztem, amikor vidám képpel bevonult hozzám.
Jacob ledobta magát a fotelbe.
– Jess eljön.
– Az a Jess? – emeltem meg a szemöldököm.
– Igen, az a Jess – bólintott vigyorogva, és izgatottan beletúrt a világosbarna, rövid hajába.
– És a férje mit szól hozzá?
– Elutazott – vonta meg Jacob a vállát.
– Szóval most már feleségekre hajtasz? – Hozzávágtam az egyik párnát, ő meg elkapta.
– Lószart! Viszont ezt a nőt nem lehetett kihagyni.
Jess apám barátjának a felesége. Úgy jó harminc évvel fiatalabb a férjénél, és igazi bombázó.
– Ha jól sejtem, nem ez lesz az első alkalom. Nem szép dolog, hogy titkolóztál előttem, ügyvédkém – játszottam meg egy kis sértődést.
– Még csak egyszer történt meg. Lefoglalt a temetés, azért nem említettem eddig – magyarázkodott, holott szükségtelen volt. Nem tartozott nekem beszámolóval, kikkel szokott ágyba bújni.
– Azért remélem, közölted vele, hogy én is itt leszek, nehogy zavarba jöjjön.
– Szerintem te annyira elfoglalt leszel, észre sem fogod venni, hogy itt járt. Mellesleg Jess nem az a zavarba jövős fajta.
– Én is abban bízok, hogy tényleg elfoglalt leszek. – Felemelkedtem. – Megyek zuhanyozni. A gardróbban szolgáld ki magad, ha szükséged van váltóruhára.
Felröppentem az emeletre, a fürdőben ledobáltam a ruháim, a hajam kontyba kötöttem, és beálltam a zuhany alá. A vigyor nem akart eltűnni az arcomról. Ez az első alkalom, hogy fiút hívtam ide. Szabadon, titkok nélkül. A tény annyira feldobott, na meg az a néhány pohár ital, hogy énekelgetni kezdtem a vízsugár alatt. Aztán eszembe jutott a melegbár, amit Jacob említett. Holnap este mindenképpen el kell mennem, és ezentúl bármikor megtehetem.
Miután elkészültem, az öltözködéssel nem igazán akartam vacakolni, hiszen úgyis hamarosan lekerül rólam minden. Csak egy bokszert húztam magamra, majd lementem. Jacob is készülődhetett, mert nem találtam lent. Öntöttem még egy italt, és ledobtam magam a tévé elé. Még meg sem ittam, amikor megszólalt a csengő. Az órára néztem. Kilenc múlt tíz perccel. Örömmel nyugtáztam, hogy a kis futár nagyon igyekezett hozzám.
– Ó! – nyögte a fiú, amikor ajtót nyitottam neki egy szál alsónadrágban.
– Máris jól indítasz ezzel a csücsörítéssel – viccelődtem, mire most tényleg zavarba jött. – Na, gyere, ne ácsorogj itt – invitáltam beljebb.
Eszemben sem volt túl sok udvariaskodással húzni az időt, és itallal sem kínáltam. Nem azért jött, és ezt ő is pontosan tudta. Ledobta a cipőjét, kézen fogtam, és már vittem is az emeletre.
– Balra van a fürdő – intettem neki, miután beértünk a szobámba.
– Zuhanyoztam a munkahelyen. – Utánam nyúlt, és megállított.
– No fene! – mosolyodtam el.
Szerettem, ha valaki tudta, mi a dolga. Ez a srác pedig nem teketóriázott.
– Tom vagyok. Gondoltam, nem árt, ha tudod a nevem – somolygott, és azonnal a számra tapadt.
