Szollár Bence - A zsákos ember
Szollár Bence
A zsákos ember
(horrornovella)
Mahahual, Mexikó, 2019.
– Nagyon mérges vagyok rád, Carlos!
Isabella hagymát és répát darabolt egy nagy késsel, a konyhapultnál állva. Mezítláb volt, éjfekete haja zuhatagként omlott vállára, sötétbarna szeme szikrákat szórt a dühtől.
– De anya! – Carlos megszeppenve ácsorgott a konyha ajtajában, egyik lábáról a másikra dőlve, mint egy ingaóra.
– A rossz jegyek csak egy dolog! – csapta ingerülten a kést a pultra Isabella. Fortyogása közben észre sem vette, hogy egy répakarika a csillogó járólapra zuhant. – A verekedés viszont már nem fér bele, kisfiam!
– Manuel kezdte! – ellenkezett Carlos.
– Nem érdekel, ki kezdte! – A nő a pultra ütött a tenyerével. – Erre neveltünk titeket apáddal, mondd?
– Manuel rám támadt. Azt mondta, úgysem merek visszaütni, mert gyáva vagyok. Meg akartam mutatni neki, hogy nem félek tőle.
– Elég legyen! – Isabella keresztbe fonta a karját, fenekével nekitámaszkodott a konyhapultnak. – Büntetést érdemelsz.
Carlos szótlanul lehajtotta a fejét.
– Még nem tudom, mi lesz a büntetésed – folytatta az asszony –, de amit csináltál, az nem maradhat következmény nélkül. És most – az emeletre vezető lépcső irányába mutatott –, menj a szobátokba!
– De anya!
– Azt mondtam, indíts fel a szobátokba!
Carlos sarkon fordult, és gyors léptekkel felszaladt a lépcsőn. Isabella a tenyerébe temette az arcát, sóhajtott egy nagyot, aztán folytatta a zöldségek aprítását.
