Egy kiállítás képei - novella

Rebecca Reed

Egy kiállítás képei

Korábban érkeztem. Az épület előtt toporogva az órámat lestem. Az eső csendesen szemerkélt, és még esernyőt sem hoztam magammal. Tamara szereti a művészeteket, különösen a festészetért rajong, éppen ezért kínos második randi elé néztem. Nem elég, hogy kicsit sem konyítottam az ilyesmihez, még úgy is fogok kinézni, mint egy ázott veréb. Egy ilyen lánynak bizonyára elvárásai vannak. Mi lenne, ha inkább bemennék? Volt még fél órám, és arra gondoltam, addig némileg kiokosíthatnám magam, és talán sikerülne még jobban bevágódni nála.

Már nyitottam is az ajtót. Az előtérből egy tágas terembe léptem. A kiállítás ingyenes volt, és egy gyors körültekintés után megállapítottam, hogy ehhez mérten nem is túl nívós. Na, nem mintha túlzottan jártas lettem volna a dologban, de a tévében láttam már hasonlót. Rajtam kívül csak három-négy ember lézengett a teremben. Odaléptem az első színes képhez, és olyan szakértelemmel kezdtem el bámulni, mintha nagyon otthon lennék a témában.

Sosem értettem, az emberek mit szeretnek az absztrakt művészetben. Színek és formák kavalkádja, aminek semmi értelme. Legalább lenne egy konkrét tárgy vagy alak a vásznon, ami alapján megfejthetné a szemlélő, hogy mit ábrázolhat, esetleg mit akar kifejezni vele a művész. Így viszont azt képzelünk bele, amit csak akarunk. Talán épp ezt a lényeg.

Nos, nekem még ez sem ment. Csak álltam ott bambán, és próbáltam valamiféle értelmet keresni az alkotásban. Mire kell ilyenkor gondolni? Biztosan nem Tamara formás fenekére. Legalább a címét kiírhatták volna, és akkor lenne valami támpont, amin elindulhatnék. Talán az ott egy fa lenne középen?

Szedd össze magad, Balázs! Neked is van fantáziád! Be fogsz égni Tamara előtt!

Oké, az nem egy fa, sokkal inkább egy bokor, melyet lángnyelvek ölelnek körbe. De miért zöld színűek a lángok? Lehet, hogy kígyók kúsznak az ágakon? Na, de ennyi? Ki látott már ilyen sok kígyót egy fán, vagy bokron? Az egyik Indiana Jones filmben volt valami hasonló, de az a jelenet egy sírkamrában játszódott, ez pedig egy mező. Esetleg dzsungel, amit már kissé kiirtottak, mert hát kell a terület, nekünk meg a szén-dioxid. Lehet, ezt is rosszul tudom. Mindegy. Többször kellene tankönyvet a kezembe vennem.

Újra nekiveselkedtem. Valamit látnom kellett ebben a fránya képben, hogy beszélni tudjak róla Tamarának. Biztosan nagyon okosnak hisz majd, és büszke lesz rám, ha hosszú elemzésbe fogok arról, hogy belőlem mit váltott ki ez szépség. Szépség? Még mindig se szépnek, se értelmesnek nem láttam. Az Tamara volt, nem pedig ez a kép. Ilyet még én is bármikor össze tudtam volna hozni, akár becsukott szemmel is. Egy vonás ide, egy vonás oda, aztán összemaszatolnám az egészet. Még ecset sem kellene, a mutatóujjam elég lenne hozzá. A szereléshez használt pólóm is így szokott kinézni, amikor a motoromat bütykölöm, csak az nem ennyire színes. Na, arról egészen hosszan el tudnék Tamarával beszélgetni. Kár, hogy őt nem érdekelné, de majd egyszer elviszem egy körre. Persze, ha fel mer ülni rá. Lehet, ma rá is kérdezek. Sokkal jobb program lenne, mint ez.

Vettem egy mély lélegzetet.

Nem lehetsz ilyen béna, Balázs! Még csak az első képnél jársz! Mivel fogod lenyűgözni a lányt? Okosságokra van szükség, és te nem vagy egy hülye gyerek!

Talán maradok a dzsungel témánál, és a környezetszennyezést is felhozhatnám. Természetesen szigorúan csak nagy vonalakban, mert ha mélyen belemerülnénk a dologba, azzal is felsülnék. Miért nem vettem komolyabban a sulit? Most mennyivel könnyebb lenne. Mindegy. A környezetvédelem témát általában bírják az okos emberek.

Kellett nekem egy ilyen művelt lányt felszedni!

– Szia! Csak nem megéheztél? – köszönt rám Tamara csilingelő hangon.

A pulzusom meglódult, és a széles mosolyom mellé értetlen arckifejezés társult. Hogy jön ez ide?

– Csak azért kérdeztem, mert folyamatosan a büfé lefóliázott ablakát bámulod – mutatott mögém. – A bejáratnál ki van írva, hogy csak tízkor nyit – magyarázta édesen.

Tamara elképesztően okos volt. Én pedig... Nos. Ezek után kénytelen leszek valami mással lenyűgözni ezt a gyönyörű lányt, mert, hogy a művészettel nem fogom, az már biztos.