A vőlegényem unokaöccse minden eddigi bűnömet ismeri.
És most ő lesz a legtitkosabb és legsötétebb mind közül.
A nevem Rory Carter, és rossz dolgokat teszek.
Az angyali külső szénfekete lelket takar, és néha azon tűnődöm, vajon a heti rendszerességű gyónásom az Anonim Bűnösök segélyvonalán elegendő lesz-e a megjavuláshoz.
Az, hogy feleségül megyek a Cosa Nostra hetven pluszos fejéhez az apám megmentése érdekében, életem egyetlen jó cselekedete.
Keservesen forrongok a műmosoly és a szűk ruhák alatt, de eddig tartottam magam.
Eddig.
Amíg a vőlegényem unokaöccse hívatlanul meg nem jelenik a vacsorán…
Angelo ’Briganti’ Visconti.
Szépséges szörnyeteg, akinek olyan markáns az arca, mint amilyen éles a nyelve.
Állítólag nem kell tartanom tőle, mert kilenc évvel ezelőtt jó útra tért.
Már alig tekinthető valódi maffiózónak.
Én mégis állítom, hogy ő a legveszélyesebb Visconti.
Nem csak azért, mert rideg, gúnyos mosolyától hevesebben ver a szívem.
Vagy mert a hangja sűrű mézként csordul végig a gerincemen.
Hanem azért, mert minden bűnöm az ő nagy és durva kezében van.
És az enyémeknél csak az ő bűnei sötétebbek.
Somme megjegyzései:
Az Anonim bűnösök egy fenségesen sötét, ellenségekből szerelmesek típusú maffiarománc. Önmagában is olvasható, de hidd el, csak úgy falni akarod majd a trilógia többi részét is!
Mielőtt továbblapozol, tudnod kell, hogy a történeteim – beleértve ezt is – erős érzelmi reakciót kiváltó és némiképp felkavaró témái nem kifejezetten finom lelkűeknek valók. Kérlek, csak saját felelősségedre olvasd!
Szeretettel,
Somme
Somme Sketcher - Sinners Condemned - Elítélt bűnösök (Anonim bűnösök 2.) - éldekorált
Soha semmi jó nem származik abból, ha felbukkan egy vörös hajú nő lopott ruhában, magával hurcolva mindenét.
Tudhattam volna, hogy vele csak a baj van, amikor füst és bűn kíséretében belépett a báromba, és kihívott egy játszmára. Elnyerte ugyan az órámat, de ezzel háborút indított.
Ahogy a zsebébe vándorolt a Breitling, vígan megállapította, hogy ő a legszerencsésebb lány a világon. Persze, mindenki másnak szerencsés, csak nekem nem. Mert amint a sáros bakancsában letrappolt a lépcsőn, a birodalmam elkezdett omladozni.
Kasmír simaságú sármom gyűrődni kezd. Úriemberi álcám repedezik. Az ellenségeim egyre közelítenek. A jövendőmondónak talán igaza volt: „A Piros Dáma magával fog rántani a pokolba.”
Legalább csodálatosan meleg van a lángok között.
