Beleolvasó
1. fejezet: Viharos szerelem
Gabriel
– Ezek a házassági papírok nem érvényesek – nyújtja felém az iratainkat az ügyvéd. – Így nem írhatom a farmot mindkettő-jük nevére, sajnálom. Illetve igen, de nem házastársként.
– Tessék? – Előredőlök, hogy jól hallottam-e. – Hogyhogy nem érvényesek?
– Bassza meg! – káromkodja el magát Rhys mellettem, ezért felé kapom a fejem.
– Mi az? – Félve teszem fel a kérdést, mert az arcán már lá-tom, hogy semmi jóra nem számíthatok.
– Elfelejtettem, hogy tíz napon belül érvényesíteni kellett volna.
Megfordul velem a helyiség. Nem érvényes a házasságunk? Rhys elfelejtkezett egy ilyen fontos dologról?
– Nos, akkor mi legyen? – kérdezi az ügyvéd, és a tulajdo-nosok is türelmetlenül várakoznak. A nő olyan szigorúan néz rám, mint anno a testneveléstanárom. Sosem bírtam az ilyen helyzeteket. Senki se kényszerítsen döntésre!
– Elállunk a vásárlástól, köszönjük! – közlöm mégis, mert szabadulni akarok innen. Kitolom magam alól a széket, felállok, és magamhoz veszem a papírjainkat az asztalról.
– Hogy mi? Ne már, Gabe! – pattan fel Rhys is, és utánam lohol, mert feltépem az ajtót, és a folyosón száguldok, bár gő-zöm sincs, jó irányba indultam-e.
Szememben könnyek gyülekeznek. Eddig boldog házas em-bernek gondoltam magam, erre kiderül, nem is vagyok az. A szürke falak összenyomnak, ki akarok jutni innen.
– Gabriel, várj már! – kiabál utánam Rhys. A folyosó végén, a lifteknél ér be, és amint megnyomom a gombot, maga felé fordít. – Ne haragudj, totál megfeledkeztem róla, annyi minden történt.
– Igen. Például az, hogy hozzád kötöttem az életemet. Vagy-is, eddig úgy hittem.
Kinyílik a lift ajtaja, mindketten belépünk. Annyira ideges vagyok, hogy először a földszint gombját nyomom meg, de Rhys korrigál a mínusz egyre.
– Most komolyan nem vesszük meg a farmot? – néz rám azokkal a túl szép szemeivel, ám ezúttal nem tud meghatni ve-lük.
– Téged jobban érdekel a vacak farm, mint a házasságunk? – Értetlenül megrázom a fejemet, és amint kinyílik az ajtó, ki-száguldok rajta. Persze, a földszinten vagyunk, így mérgesen fordulok vissza. Teszek rá, hogy mindenki minket bámul.
– Nem, dehogy is, viszont szeretném azt a… – Elhallgat, in-kább nem mondja ki.
Kényelmetlen némaságba burkolózunk. Rhys nyitja a kocsi ajtaját, beül a volán mögé. Legszívesebben taxival mennék ha-za, de nem akarom fokozni a kettőnk között lévő feszültséget. A lelkem sajog, és piszok rosszul érint, hogy az övé nem. Vagyis nem látszik rajta.
– Oké, tényleg elcsesztem! – szólal meg, amint besorolunk a főúton a jó sávba, és csupán lépésben araszolunk. – Vákuum figyelmeztetett, hogy ne felejtsük el tíz napon belül bejegyez-tetni, különben nem válik hivatalossá. Csakhogy Vegasban ma-radtunk három napot, aztán leutaztunk Mexikóba, mert kita-láltátok, hogy enchiladast akartok enni. Másnap jöttünk haza, akkor meg már ott volt az a millió pénz a számlánkon, és on-nantól kezdve minden nap vásárolgattunk. Nem rémlik? – Úgy bámul rám, mintha ez az egész az én hibám lenne.
– Hogyne emlékeznék, de a házasságunk érvényesítését tu-tira nem felejtettem volna el – vágok vissza ingerülten. Nem szeretek most Rhysre nézni, inkább kifelé bambulok az abla-kon. – Úgy látszik, neked az kevésbé volt fontos, mint elverni a pénzt.
Az utóbbit halkan morgom, de természetesen hallja. Már a levegővételéből tudom, hogy ezzel most rendesen betaláltam nála.
– Baszd meg, Gabriel! Ez kurvára nem volt szép! Mégis hányszor kérjek bocsánatot miatta?
Megint rá nézek. Persze a szél rögtön az arcomba vágja a hajamat. Ingerülten seprem félre.
– Még egyszer sem kértél, de ha nehezedre esik, akkor ne tedd! – Utálok veszekedni vele, most sem szívesen teszem, de ez nem olyan valami, amit könnyen le tudok nyelni.
– Nem esik nehezemre. Bocsáss meg, kérlek! – feleli enyhe gúnnyal a hangjában. – De hacker vagy. Meg tudod oldani, hogy érvényesek legyenek azok a kibaszott papírok! – csap mérgesen a kormányra.
– Tessék? – fordulok felé. Nem akarom elhinni, hogy ezt mondta. – Elbasztad, és én hozzam helyre? Nagyon úgy tűnik, neked ez annyira nem is fontos… Tudod mit? Inkább ne szólj hozzám!
Szót fogad, mert tényleg csendben marad, én meg majd fel-robbanok, és már az is bosszant, amiért nem beszél hozzám. Még a magyarázkodása is jobb volt az idegesítő csendnél. New Orleans utcáit figyelem. Minden ugyanolyan, mint máskor, csak az én életem változott meg. Az emberek jönnek-mennek, a házak barátságosak, mintha csak egy vidéki kisvárosban len-nénk, azonban ettől a naptól fogva egy házaspárral kevesebb él benne. Vagyis, eddig sem voltunk házasok. Fene! Minek gon-dolkozok ilyen baromságokon?
Amint hazaérünk, kipattanok a kocsiból, és felsietek az emeletre. Az ágyban, párnák közé temetkezve duzzogok több, mint egy órán keresztül, míg végül Rhys bejön hozzám, és leül mellém.
– Nagyon is fontos a házasságunk, különben nem vettelek volna el. Szeretlek Gabriel, és nem tudom, hogyan tegyem jóvá. Foglalok új időpontot, ha hajlandó vagy újra hozzám jönni.
Hangjából csak úgy süt a bűntudat, és a szívem azonnal megenyhül. Belemosolygok a párnába, de még hagyom szen-vedni egy kicsit.
– Megismerhettél már annyira, hogy tudd, hajlamos vagyok elcseszni dolgokat. Nem szándékosan teszem, egyszerűen csak ilyen vagyok. Meg tudsz bocsátani nekem? – Kezét ráfekteti a hátamra, és óvatosan megsimogat.
Veszek egy mély levegőt, és megfordulok. Rhys szeme köny-nyes, ami meglep és meg is hat. Felülök, hogy a karjaimba zár-hassam őt.
– Én is szeretlek, de fáj, hogy nem is vagy a férjem.
– Szeretnék az lenni, ha adsz még egy esélyt – suttogja a fülembe.
Eltávolodok tőle, és a szemébe nézek.
– Túl gyakran kell megbocsátanom. Először orrba vágtál, majd igazságtalanul bántottál, most pedig elfelejtettél egy ilyen fontos dolgot – grimaszolok, mert még kimondani is fáj. Szóra nyitná a száját, de leintem. – Senki sem tökéletes, én sem va-gyok az, ám ez kicsit sok. Ha már így alakult, akkor azt szeret-ném, hogy bizonyíts. Nem várom el, hogy minden nap teperj értem, csak egyszerűen legyen normális a kapcsolatunk. Ne kelljen hetente megbocsátanom valamit.
Tisztában vagyok vele, hogy Rhysnek fáj szembesülnie a hi-báival, és én sem érzem jól magam attól, amiért ilyesmit kérek tőle, de ő túl fontos nekem. Össze kell csiszolódnunk, mert nem akarok minden egyes héten veszekedni vele valami miatt.
– Igazad van, és sajnálom – sóhajtja a takaró sarkával bab-rálva –, de ígérj meg valamit!
– Hm? – billentem oldalra a fejem.
– Ha három hónapig nem csinálok semmi hülyeséget, akkor újra hozzám jössz.
– Három hónap? – nevetem el magam. – Nem szabsz túl rö-vid határidőt?
– Három hétig se szoktam bírni.
– Jó, ez mondjuk, igaz.
– Akkor? – türelmetlenkedik.
– Oké, legyen. Ha három hónapig jól viselkedsz, ismét ké-rünk időpontot. – Ujjaim a fekete, hullámos tincsek közé csúsz-nak.
– Szuper. Akkor most máshogyan is szeretnélek kiengesz-telni – jelenti ki, és hanyatt dönt az ágyon.
– Hé, ez nem így működik! – kacagok hangosan.
Rhys belefúrja a fejét a nyakamba, és máris harapdálni kezd.
– De bizony, így működik, Angyalkám. Kívánlak, és amúgy is régen volt már békülős szex.
– Múlt héten – emlékeztetem.
– Ó, igen, és mennyire élvezted! – Újabb harapást kapok, ezúttal a vállamba. Basszus, tényleg felizgat vele.
– Ahogy te is – nyögöm, mert Rhys hozzám dörgöli az ágyé-kát.
– Mindig élvezem veled, Gabe.
Megcsókol, és elveszek. Oda minden ellenállásom. Imádom őt, akármennyire szétszórt és felelőtlen. Mert tudom, hogy emellett ezer más jó tulajdonsága van, amivel nap mint nap megdobogtatja a szívemet. Ilyen például, amikor reggelivel vár, vagy csak meglep valami aprósággal, de úgy tesz, mintha sem-miség lenne, pedig tudom, hogy pontosan eltervezi, mikor, mit hozzon nekem. Szeretem, amiért mindig élelmet ad a hajlékta-lanoknak, amikor vásárolni megyünk, vagy rájöttem, hogy miu-tán megkapta a pénzt az ékszerekért, egyből elutalt a nevelő-otthonnak egy jelentősebb összeget. Nem dicsekedett vele, tel-jesen véletlenül láttam meg a köszönő levelet, amit egy könyv-ben rejtett el. Szóval, tényleg rajongásig szeretem őt, csak jó lett volna, ha időnként nem töri össze a szívem ilyen dolgokkal, mint az érvénytelen házasság.
– El kell ugranom Willhez a raktárba. Jössz velem? – kérde-zi, miután lezuhanyoztunk, és épp a kedvencemet, a citrom-sárga pólóját húzza át a fején.
– Nem, mert Tommy üzent, állítólag valami fontosat akar – felelem, miközben én is öltözök. – Ami persze lehet, hogy nála csak azt jelenti, nem tölt be a kedvenc pornóoldala.
– Akkor mondd meg Vákuumnak, hogy igazán áttolhatná a formás seggét. Nem tetszik, hogy ennyire hanyagol, mióta maf-fiafeleség lett.
Elnevetem magam.
– Előtte ne merd feleségnek hívni, mert leharapja a fejed, de oké, megemlítem neki.
Egy rövid csókkal búcsúzunk a ház előtt. Rhys bepattan a fekete csodájába, és még éppen elcsípem, ahogy megsimogatja a kormányt. Annyira imádja a Mustangját, hogy szerintem, ha nem szégyellné, néha abban töltené az éjszakát. Mosolyogva ülök be a saját kocsimba, és miután Rhys kiáll, én is elhajtok Tommy házához.
Eddig sem számítottam idegennek Tommy Lamotte-nál, de miután Vákummal összeköltözött, szinte hazajárok hozzájuk. A testőrök is barátságosan fogadnak, és kérdés nélkül nyitják előttem a hatalmas, faragott faajtót. Ez a ház még mindig gyö-nyörű, kár, hogy kevesen láthatják belülről. Annak idején bárki is válogatta össze a bútorokat benne, nagyon jó ízlése volt. Mindig is rajongtam a francia rokokóért. Szerintem nem gics-cses, és elképesztő, egykoron milyen bútorcsodákat tudtak lét-rehozni. Mindegyik olyan, akár egy műalkotás.
– Pont időben! – kiált fel Tommy egyből, amikor meglát.
– Mihez időben? – Bemegyek hozzájuk, a konyhába, és az il-latokból sejtem, mire céloz.
Vákuum mosolyogva felém dob egy hellót, és máris szorgos-kodik tovább a cuki, habcsókmintás kötényében.
– Isteni bárányt sütöttünk. Érzed az illatát? – Tommy be-hunyt szemmel vesz egy mély levegőt, majd várakozóan rám szegezi a tekintetét.
– Hogyne éreznem. Eléggé csábító. Mi a helyzet? – Kiszolgá-lom magam, poharat veszek elő, és csapvizet engedek.
– Szívességet szeretnék kérni, de majd elmondom ebéd köz-ben – feleli Tommy, és tányérokat vesz elő.
Vákuumra pillantok.
– Ne nézz rám! Kimaradok belőle – emeli maga elé a sütő-kesztyűbe bujtatott kezét, majd inkább kiveszi a bárányt a sü-tőből.
Ebből már sejtem, hogy Tommy nem éppen legális dolgot szeretne kérni tőlem. Segítek megteríteni, aztán leülök velük elfogyasztani a korai vacsorát, közben az elmúlt napok történé-seiről beszélgetünk.
– Akkor végre elmondhatnád, miért hívtál – nézek Tommy-ra, miután eltüntettem a tényleg remek báránybordát.
Megdörzsöli a rövid, barna haját a feje tetején. A mozdulat eléggé árulkodó ahhoz, hogy már egészen biztos legyek a kéré-se jellegéről.
– Semmi extra. Az egyik barátom számára kérnék egy kis szívességet – forgatja az asztalon a borospoharát. – A jövő évi Mardi Grasra mostanában kell pályázni, és ezúttal három tit-kos társaság is versenybe száll. Természetesen mi szeretnénk nyerni.
– Megint fel kell törni a pályázati anyagokat? – vonom fel a szemöldököm.
– Ja, neked ez már rutinmeló, viszont óriási szívességet tennél vele. Edward bőkezűen meghálálná.
– Edward? – kérdezek vissza, mert nem tudom, kiről beszél.
– Edward Mayer – mondja ki Vákuum a nevet, és kiüríti a poharát.
– Ó! – nyögök ki mindössze ennyit.
Edward Mayert választották a múlt évben a karnevál leg-szexibb férfijának. Nem véletlenül. Nyelek egy nagyot.
– Tudjátok, hogy Rhys kiakadna, ha elvállalnék egy ilyen melót. Megbeszéltük, hogy kiszállunk.
– Ne beszélj többes számban, mondtam, hogy én kimaradok belőle – emeli fel Vákuum a kezét ismét.
– Ugyan már, Gabriel! – horkant Tommy. – Két nap alatt megoldanád, Rhys észre sem venné. Ne mondd, hogy nem bi-zsereg az ujjad. Ismerlek már!
Egyből az asztal alá rejtem a kezem, mintha tényleg lát-szana rajta bármi.
– Nem lehet, sajnálom. Tartom magam az ígéretemhez – til-takozok, de én magam is hallom, mennyire nem túl meggyőző a hangom.
– Komolyan cserbenhagynál? – biggyeszti le Tommy az aj-kát. – Hatalmas lóvéról van szó. A karnevál több, mint egy mil-lió embert vonz a városba. Ha mindegyik csak egy dollárt költ, az is egymillió, de annak a sokszorosát hagyják itt. Az összes vendéglátó-ipari és kereskedelmi egység a társaságunknak te-jelne. Emellett ott vannak a szerencsejátékok, mint a lottó és a bingó. Van elképzelésed, mekkora bevételről beszélünk?
– Nem sok közöm van hozzá. – Már a szám szélét rágcsálom idegességemben, mert nem akarom kimondani azt, amit való-színűleg úgyis ki fogok. Istenem! Akarom ezt a melót! Ez az éle-tem, ebben vagyok jó.
– Ma lesz Edward beiktatása. Minden évben megbíznak va-lakit a karnevál szervezésével. Idén rá esett a választás, és tu-dom, hogy jól csinálná, ám ahhoz el kell nyerni a társaságunk-nak a szervezés jogát. Tényleg nem akarsz segíteni benne? – mereszti rám Tommy a szomorú szemeit. Akkora színész, hogy nem igaz, mégis bedőlök neki. Vákuummal versenyezhetné-nek…
– Cseszd meg, Tommy, de ha Rhys megtudja, tartod a há-tad! – emelem felé a mutatóujjam.
– Nem fogja megtudni. Holnap bemutatlak Edwardnak, de most mennem kell készülődni. Kösz, haver. Tudtam, hogy szá-míthatok rád – csap vállon, és felsiet az emeletre.
Vákuum engem bámul, én meg próbálom kerülni a tekinte-tét, persze mindhiába.
– Most mi van? – kérdezem.
– Semmi. Nem leptél meg, ha erre gondolsz.
– Szeretem a munkámat, és már hetek óta jóformán gép elé sem ültem. Ráadásul Rhys… Mindegy, kicsit megérdemli – rán-tom meg a vállam.
– Mit csinált már megint? – sóhajt Vákuum, és felkönyököl az asztalra, úgy fürkészi tovább az arcomat.
– Nem érvényesítette a házasságunkat – árulom el egy ke-serű mosollyal kísérve.
– Ekkora balfaszt, már bocs! – csattan fel. – Kétszer is el-magyaráztam neki.
– Miért nem nekem szóltál?
– Nem tudom. Ünnepeltünk, és vele került szóba. Eszembe sem jutott, hogy el fog felejteni egy ilyen fontos dolgot – húzza el Vákuum a száját. – Akkor most nem is vagytok házasok?
– Nem, és farmot sem veszünk. Így nem akarom. Azt kér-tem tőle, hogy bizonyítson.
Vákuum bólogat és hümmög is mellé. Rózsaszín haja elég-gé fakónak tűnik most, bár lehet, csak a fények miatt.
– Megértem, bár ehhez képest most épp elhallgatni ké-szülsz előle valamit. Nem túl fair – mondja őszintén.
– Tudom, de egyszer én is hibázhatok, vagy nem?
Egyből bólint.
– Én is szoktam hülyeségeket csinálni, úgyhogy nem ítélke-zek. Tommynak fontos ez az ügy, te élvezed, Rhys pedig kapja be, amiért megint hülye volt. Már úgyis elvállaltad, szóval mindegy, és kibaszott irigy vagyok, amiért Edward Mayer köze-lében leszel. Nem kizárt, hogy én le is feküdnék vele.
– Bolond vagy! – nevetem el magam.
– Láttad te azt a pasit mostanában?
– Ja, nőkkel a címlapokon. Hogyne láttam volna.
– Nőkkel? – csillan fel Vákuum tekintete. Előkapja a tele-fonját, pötyög rajta valamit, majd felém tartja. – És ehhez mit szólsz?
El kell vennem tőle a készüléket, hogy közelebbről is meg-nézzem a fotót. Edward egy hajón áll fürdőnadrágban, barnára sült, izmost teste csak úgy ragyog a napsütésben. Egy hasonló-an szexi pasit ölel, és nyelvét elég egyértelműen ledugta a partnere torkán, a nadrágja pedig ettől szembetűnőbben nem is feszülhetne. Te jó isten!
– Öhm, ezek szerint nem csak a nőket szereti – adom vissza a készüléket zavartan.
– Hát nem. A farkakért épp úgy rajong, úgyhogy a helyed-ben inkább Rhys féltékenységétől tartanék – kacsint rám Vá-kuum, én meg rájövök, hogy most még érdekesebbnek tartom ezt a melót.
