Enzo Ferrari - Rettenetes örömeim (e-könyv)

Augusztusi este volt, a szúnyogok idegesítően csipkedtek. Egy képes autós újság volt a kezemben, amelyet Torinóban nyomtattak, azzal próbáltam lecsapni a vérszívókat. Peppino, az egyik legjobb kamaszkori barátom váratlanul megkérdezte: „Te mi leszel, ha nagy leszel?” A modenai vámház gázlámpájának pislákoló fényénél ráböktem egy fényképre az első oldalon. Raffaele De Palma – állt a képaláíráson – ismét főszereplő volt Indianapolisban, a nagy amerikai versenyen. „Autóversenyző leszek” – válaszoltam. „Bravó – mondta ő –, ha sikerül, az bizonyára nagyszerű mesterség.” Így kezdődik, egy kisfiú nagyravágyó álmával Enzo Ferrari megismételhetetlen életútja, amelyet ő maga mesél el ebben az önéletrajzban. A könyv először a hatvanas évek elején jelent meg, amikor a „Drake” már a leghíresebb olasz volt a világon. Az elkövetkező két évtizedben magánkiadásokban frissítették, így a nagyközönség előtt ismeretlen maradt. Száraz, tömör, aforizmákat teremtő stílusa (emlékezetes mondása szerint a másodikok csak az utolsók között az elsők) jól ismert azok számára, akik találkoztak vele. 1929-ben, miközben megrengette a világot a nagy válság, Enzo igazi látnokként megalapította Modenában a Scuderia Ferrarit, azaz a Ferrari istállót, hogy az előkelő polgárok fiai nála versenyezzenek. A II. világháború és a maranellói üzemet ért bombatalálat sem térítette el terveitől: 1947-ben az ágaskodó lovacska debütált a versenypályán, és ezzel elkezdődött egy mára legendássá váló sikersorozat. A Drake által írt oldalak tele vannak érdekes anekdotákkal, valamint lényegre törő, nem mindig elismerő szakmai és emberi ítéletekkel azokról a pilótákról, akik a csapatában versenyeztek , de nem hiányzik ezekről az oldalakról a fájdalom sem. Mert ebben a könyvben, félretéve közmondásos visszafogottságát, Ferrari szabadon beszél olyan bensőséges dolgokról is, mint tragikusan fiatalon elhunyt Dino fia halála, amelynek hatására minden későbbi öröme „rettenetessé” vált. A könyvet másik fia, Piero rendkívül személyes hangvételű visszaemlékezése gazdagítja, amely a nagy öreg utolsó éveinek néhány ismeretlen fejezetét tárja a nyilvánosság elé. Az 1988-ban kilencvenéves korában elhunyt Enzo Ferrari önéletrajzának legújabb kiadása elfogulatlan vallomás attól az embertől, aki álomautója révén az olasz zsenialitás szimbóluma lett a világban.