Beleolvasó
1. fejezet: Bunyó
Ashton
– Biztos, hogy jó hely? – Gyanakodva néztem szét. Ryan egy melegbárba hozott, de a hely nem igazán tűnt bizalomgerjesztőnek.
– Ne parázz már! – nyúlt utánam, nehogy lemaradjak tőle. A barátom határozottan furakodott a pult felé.
A tömegből ítélve, biztosan felkapott hely lehet, de nem ehhez voltam szokva. Ritkán látogattunk oaklandi szórakozóhelyeket, általában San Franciscóba jártunk bulizni. Ez inkább hasonlított egy romkocsmához, igényesnek semmiképpen sem mondhattam volna. Kopott székek és asztalok, a falak telegraffitizve, mindenfelé kétes alakok lézengtek látszólag céltalanul. Mondjuk, a piáláson, pasizáson és táncoláson mi egyéb célja lehetne annak, aki idelátogat?
Megálltunk a pultnál, Ryan kikért két korsó sört. A csapos is meglehetősen furán mutatott a lilára festett, égnek meredező hajával és a felsőtestén feszülő necc atlétával.
– Keress egy szabad asztalt! – kiabálta Ryan. A zene annyira üvöltött, hogy csak így lehetett szót váltani egymással.
– Kétlem, hogy találni fogunk – forgattam a fejem, de aztán a cikázó fényekben megláttam, hogy épp felállnak az egyik asztaltól.
Intettem Ryannek, és a sörünket magasba emelve átverekedtük magunkat a táncoló emberek között.
– Baszki! – szólt rám egy mély hang a másik asztaltól, miután kihúztam a székemet.
Odafordultam. Egy jóképű, sötét szemű srác meredt rám. Barna haja az álláig ért, nyakán tetoválás virított. Véletlenül a széke támláján pihentetett kezének toltam a sajátomat. A szintén tetovált, piercinges haverja unottan figyelt bennünket.
– Bocs – húztam vissza a széket, és leültem.
Egymáshoz képest túl szorosan voltak az asztalok, de a miénk legalább a fal mellett helyezkedett el, így nem kellett attól tartanunk, hogy lépten-nyomon meglök valaki. Kitoltam az asztal szélére az előző társaság által otthagyott üres poharakat.
– Neked megbocsátom – súgta a fülembe az előbbi srác.
Újra rápillantottam, mire elmosolyodott, és haját a füle mögé igazította. Egy bólintással nyugtáztam a dolgot, és visszafordultam Ryanhez.
– Jordan hamarosan itt lesz. Tuti, ki lesz akadva, amiért egy ilyen helyre hívtál minket.
– A pasid mindig kényeskedik – fintorgott Ryan. – Nézz csak szét, milyen fergeteges a hangulat! – mutatott körbe a korsóval a kezében.
A hangulat valóban remeknek tűnt, ahogy a zene is, viszont a bedrogozott, vastagon kihúzott szemű, alulöltözött alakok már nem annyira tetszettek. Az pedig még kevésbé, hogy egy-egy eldugottabb sarokban szinte nyíltan szexeltek egymással az alkalmi párok. Talán csak egy kis tömény hiányzott ahhoz, hogy én is fel tudjak oldódni, és ne zavarjanak ilyen semmiségek.
– Nem csatlakoztok hozzánk? – szólított le az előbbi srác.
Nagy sóhajjal fordultam újra felé. Tényleg helyes volt, ahogy a fekete hajú barátja is, ám mindketten igazi rosszfiúknak tűntek.
– Kösz, még várunk valakit – hárítottam.
– Hagyd, Greg! A mi társaságunk biztosan nem felel meg a kifinomult ízlésüknek – provokált a piercinges.
– Kopjatok le! – vetette oda nekik Ryan gorombán, így én is visszafordultam. Nem különösebben érdekelt a beszólogatásuk.
Szó se róla, hogy esetleg nem vegyülnénk velük, de nem pasizni jöttünk. Pontosabban én nem, mert Jordannel kavartam, Ryan pedig jelenleg senkivel. Nem mintha meg lett volna tiltva az ismerkedés, mert Jordan és én hivatalosan nem voltunk egy pár. Csupán amolyan kimondatlan, kötetlen kapcsolat alakult ki közöttünk. Viszont, amióta ez az állapot tartott, egyikünk sem ment el mással. Tehát gyakorlatilag együtt jártunk.
– Mindenre ennyire kényes vagy, szépségem? Mert akkor nem invitállak a mosdóba – szólt hozzám megint a mögöttem ülő fiú.
Játszottam a süketet, mert ha válaszoltam volna, akkor biztosan tovább folytatja. Amúgy sem bírtam, amikor valaki így közelít, vagy csak elszoktam már az efféle dolgoktól. Rég jártam hasonló helyen.
Ittam egy korty sört, és a korsó fölött kiszúrtam Jordant, ahogy a bejárat közelében ácsorog. Bennünket keresett a tekintetével. Felálltam, és intettem neki. Megvártam, amíg odaér hozzánk, aztán egy rövid csókkal üdvözöltem.
– Mi a szent szar ez a hely? – kezdte rögtön, és leült közénk, háttal a táncolóknak.
– Ryant kérdezd – böktem fejemmel a barátom felé, aki persze csak vigyorgott. – Mit hozzak neked?
– Ide valami tömény kell. – Végighúzta az ujja hegyét az asztalon, hogy ellenőrizze a tisztaságát. Tipikus Jordan.
– Majd én – pattant fel Ryan. – Ma a vendégeim vagytok.
– A legdrágább piájukat hozd, de fogadni mernék, az is vacak lesz – kényeskedett Jordan.
– Tök mindegy mitől rúgsz be, nem? – kérdezte valaki a szomszédos asztaltól.
Jordan az illető felé kapta a fejét.
– Talán hozzád beszéltem, tündérem? – vonta fel a szemöldökét.
Megfordultam. Az egyik felszolgáló fiú állt az előbbi kötekedők asztala mellett. Rögtön megértettem, Jordan miért hívta tündérkének. A srácnak a gúnyos mosolya ellenére is szép arca volt. Mindkét szemét fekete tussal húzta ki, ami igazán jól állt a vörösesszőke, oldalt felnyírt hajához. A piercinges már nem ült ott, de a másik igen, és rögtön védelmébe vette a srácot.
– Ha nem tetszik a hely, elhúzhatjátok innen az elkényeztetett seggeteket, szépfiúk.
– Mert ha nem, mi lesz? – állt bele azonnal Jordan.
A karjára tettem a kezem.
– Hagyd már! Nem ér annyit.
– Itt elég csak félrenézned, és valaki máris meghúzta a gyönyörűségedet – felelte a Greg névre hallgató srác, és a mondandója végén rám kacsintott.
Feszülten pillantottam Jordanre. Ismertem már annyira, hogy tudjam, kezd felmenni benne a pumpa. Nem értettem az ismeretlen srácokat, hiszen jól láthatták, Jordan mennyire ki van pattintva, és még így ülve is meg lehetett állapítani, hogy magasabb náluk. Greget sem mondtam volna csenevésznek, de simán alulmaradna, ha netalán összeugranának. Bátorsága viszont van, ezt meg kell hagyni. De az is lehet, hogy csak a szája nagy, és fülét-farkát behúzza, ha balhéra kerülne a sor.
– Például te? – kérdezett vissza Jordan, és lenéző tekintettel méregette Greget.
– Nekem van kit – vonta magához a szép arcú felszolgáló fiút, és mindketten gúnyosan mosolyogva néztek ránk.
Időközben Ryan odaért hozzánk, három poharat tartott összefogva maga előtt. Mögötte a piercinges srác bukkant fel, és vállával szándékosan meglökte Ryant, így az Jordan nyakába öntötte a poharak tartalmának egy részét.
– Pardon! – vigyorgott a piercinges. – Kár azért a drága ingért.
Jordan felpattant, és a srác elé lépett. Farkasszemet néztek, miközben mellkasuk egymásnak feszült.
Még csak ez hiányzott. Nem ilyen estére vágytam.
– Ezért jössz egy újabb körrel, és csak azután verem szét a fejed! – sziszegte Jordan.
A mögöttem ülő Greg kacagni kezdett, én pedig felálltam, hogy elhúzzam onnan Jordant.
– Nyugi! Nem balhézni jöttünk!
– Ez a kis mocsok szándékosan lökte meg Ryant – taszított egyet Jordan a piercingesen.
– Talán hátul is van szemed, izomagy? – A srác még mindig állta Jordan tekintetét, és egyáltalán nem látszott ijedtnek. Fejét kihívóan oldalra billentette, fekete, enyhén hullámos haján megcsillantak a lámpák fényei.
Ryannel egymásra pillantottunk. Az arcára volt írva, hogy ő sem akar balhézni. Gyorsan felmértem az erőviszonyokat. Még mindig Jordan tűnt a legerősebbnek, ám ha ketten vagy hárman is összeugranak vele, abból nem sülne ki semmi jó.
– Lecsapjalak, kisfiú? – kakaskodott tovább Jordan.
Közéjük kellett állnom, hogy még idejében leállítsam őket.
– Légy szíves, Jordan! Gyere, üljünk le, és ne foglalkozz velük! – rángattam vissza az asztalhoz. – Az inged mindjárt megszárad. Fekete, úgyhogy semmi sem fog látszani rajta.
Morogva ugyan, de Jordan leült. Nem azért csillapítottam le, mert túlságosan tartottam volna tőlük, hanem el akartam kerülni, hogy összeverekedjenek. Szándékosan provokáltak minket, és nem értettem, miért. Talán lenézik a magunkfajtákat, akik megengedhetik maguknak a legdrágább italt is, vagy egyszerűen csak nehezen viselik a visszautasítást.
A felszolgáló srác visszaindult a pulthoz, de utána szóltam.
– Kihoznád az egész üveggel, ha már semmi sem maradt a poharunkban? Kérlek! – tettem hozzá udvariasan, nem mintha megérdemelte volna.
Nem válaszolt. Helyette elhúzta a száját, majd biccentett.
– Oké, akkor ez elég szarul indult – sóhajtott egyet Ryan. – Javaslom, igyunk, aztán lazítsunk a táncparketten. Na, mit szóltok hozzá?
Jordan morgolódott egy sort.
– Felejtsd már el, édes! – hajoltam át hozzá egy puszira. – Szórakozni jöttünk, és ne hagyd, hogy elrontsák!
Ez hatásosnak bizonyult, mert Jordan arca kisimult.
– Jól van. Mutassuk meg ezeknek a szarháziaknak, hogyan kell bulizni! – Leküldte azt a kevés konyakot, ami a pohara alján maradt. Viszont máris tölthette újra, mert a srác kihozta az üveget, és hangos koppanással letette az asztalra.
– Másvalamit parancsolnak az uraságok? – kérdezte gúnyosan.
– Húzd el innen a formás segged, azt parancsoljuk! – felelte Jordan ugyanolyan hangnemben, mire a fiútól kapott egy lesajnáló tekintetet.
– Szeretnéd te ezt a formás hátsót! – grimaszolt, majd sarkon fordult, és távozott.
Jordan utánanézett.
– Hé, azért nem kell ellenőrizned is, hogy tényleg formás-e! – szóltam rá nevetve.
– Csak tudni akartam, mire vág fel annyira – húzódott félmosolyra Jordan szája.
– Remélem, elégedett vagy a látvánnyal. – Nem a féltékenység beszélt belőlem. Ez csak egy kis játék közöttünk.
– Megjárja – emelte meg Jordan újra a poharát, hogy koccintsunk.
A harmadik kör után álltunk fel táncolni. Mindhárman elvegyültünk a tömegben. Jordan mindig szeretett a középpontban lenni, de most meglehetősen durván nyomatta. Az is lehet, tényleg meg akarta mutatni nekik, hogyan kell lazulni, mert minden tánctudását elővette. Kacagva néztem a kéz- és lábmozdulatait, Ryan pedig megpróbálta utánozni. Aztán csatlakoztak még néhányan a fura performanszhoz, ahol végig Jordan irányított. Egész jó buli kezdett kialakulni, és már én is elfeledtem az előbbi kis közjátékot mindaddig, míg vissza nem léptem az asztalunkhoz, hogy odavigyem az üveget a táncoló haverjaimnak.
Greg állta el az utam. Tekintete vidáman csillant, ahogy a szemembe nézett. Nagyjából egyforma magasak voltunk, és így állva azt is meg tudtam állapítani, hogy egészen izmos, ráadásul veszett jóképű, ezt kár lett volna tagadni. Sötétbarna haja lágyan keretezte szép arcát, hosszú szempillái megrebbentek, miközben egészen közel hajolt hozzám.
– Kiengesztelhetlek egy tánccal, szépség? – mosolygott csábosan.
– Kösz, inkább maradok a saját köreimnél – tértem ki előle, és elvettem az üveget az asztalról. Direkt válaszoltam sértéssel, mert végig bunkón viselkedtek velünk.
– Ó, hát te is ilyen felvágós vagy? Nem gondoltam volna. – Ismét közelebb lépett hozzám, és a csípőmre csúsztatta a kezét. – Egy apró csókkal sem szánsz meg?
Hátráltam egy lépést, de a piercinges srácba ütköztem. Így gyakorlatilag kettőjük közé szorultam.
– Szerinted merjek lopni egy csókot? – nézett el Greg a haverjára a vállam fölött.
– Ha önként nem adja… – érkezett mögülem a flegma válasz.
Fordultam volna a piercinges felé, hogy az arcába vágjak valami frappánsat, de Greg abban a pillanatban elkapott, és erőszakosan a számra tapadt. Dohány és sör ízét éreztem, ami keveredett egy különleges, fanyar parfüm illatával, ami megcsapta az orromat. Kiakadtam a merészségén, de még eltaszítani sem maradt időm, mert Jordan bukkant fel mögötte, elrántotta tőlem, és egyszerűen megfejelte. Az én könyököm a piercinges bordái közé érkezett, és a fene se tudja honnan, de a felszolgáló srác rám vetette magát. A hajamba kapaszkodott, mire Ryan a pólójánál fogva kezdte el lecibálni rólam, majd be is húzott neki egyet. Ezután a piercinges öklével találtam szembe magam. Hátratántorodtam a nem várt ütéstől, és fél szemmel láttam, ahogy Greg épp Jordannek vert be egy akkorát, amitől az nekiesett valakinek. Az a valaki pedig Greget kezdte el gyepálni, majd úgy nagyjából mindenki mindenkit. Elszabadult a pokol. Egyszerűen nem lehetett elkerülni a verekedést, mert ha te nem ütöttél, akkor ütött más.
A zene továbbra is üvöltött, neonfények cikáztak összevissza, fokozva az egész zűrzavar hangulatát. Székek törtek, asztalok borultak, poharak landoltak a földön, vagy éppen valaki fején. Egy magas, kopasz behúzott egyet a piercingesnek, és hogy én is nyomban törlesszek, jól ágyékon térdeltem, erre egy flitteres ruhába öltözött, kék hajú kölyök a hátamra ugrott. A falhoz tolattam vele, és ott nagyot nyekkenve elengedett. A szusszanásnyi időt kihasználva felmértem a helyzetet. Ryan és a felszolgáló srác egymás haját tépték, Jordan pedig egyszerre két vendéggel is bunyózott. Greg valakin lovagló pózban ült, és az arcát verte ököllel. Nem hittem volna, hogy ennyire eldurvul majd a buli.
Jordan segítségére siettem, de már nem értem célba. Egy sereg rendőr özönlött be a terembe. Leállították a zenét és felkapcsolták a villanyt. A csuklómon bilincs kattant, de a többiek sem jártak jobban. Aki a földön feküdt, azt is felrángatták. A vendégek egy része elsunnyogott a helyiség túlsó vége felé, majd valami öltönyös fickó bukkant fel a tömegben. Talán a tulaj lehetett, mert sorban ránk mutatott, és a rendőrök elkezdtek kifelé lökdösni bennünket.
Nem tudom, hány embert tuszkoltak a rendőrautókba, de én a felszolgáló sráccal kerültem össze a hátsó ülésen. A fiú olyan gyűlölködve nézett rám, hogy azt hittem, még összebilincselt kézzel is nekem ugrik.
A kocsi elindult. Remek! Még sosem vittek be verekedés miatt az őrsre. Legalább ezt is kipróbálhatom. A szüleim biztosan boldogok lesznek, ahogy valószínűleg a haverjaimé is.
– Felkészültél, cukipofa? – szólt oda nekem a srác.
Érdeklődve pillantottam felé.
– Mégis mire?
– Hogy bent szétkúrják a seggedet – nevetett fel gúnyosan.
Olyan kis helyes volt, de túl sok indulat tombolt benne, és nem értettem az okát.
– Talán a tiédet kihagyják majd, pukkancs? – Elfordultam tőle. Tettem rá, mit dumál, csak ijesztgetni akart. Nem a sittre kerülünk, hiszen csak szabálysértést követtünk el. Kapunk egy fejmosást, talán némi pénzbüntetést, és mehetünk is haza. Erre a gondolatra mégis rávigyorogtam.
– Remélem, lesz elég pénzed, különben hosszú éjszakának nézhetsz elébe – kacsintottam rá.
Nos, nem egészen úgy alakult, ahogy én azt elgondoltam.
